Fanni-Krisztián, Julianna&Karolina naplója

Német kollégám, Stefan barátom családjával Budapesten járt és mivel még Fanni és Nina szobafogságban voltak, Juliannával elvittük Stefanékat az állatkertbe. Megnéztük a legfontosabbakat: Eisbar, Elefanten, Löwe, und so weiter...

Az állatsimogatóban Julianna először lelkes volt, majd amikor rájött, hogy a kiskecskék és a nagykecskék éhesek és a kaját tőlünk várják és elkeztek rajzani körülötte finoman szólva kiverte a balhét.

Pá-pá - mondta és integetett a kezével, így próbálta távol tartani az állatokat, de kevés sikerrel.

Az egyik képen még a tisztes távolból figyelik az állatok Juliannát...

A program végére persze Julianna bekérte magát Rebeka babakocsijába, majd Rebekát Juliannával szembe állítottuk. Aranyosak voltak.

Joseph, a 3,5 éves nagyfiúval Julianna együtt ült egy bérelt szekéren, amit húzni kellett. Ki be szálltak, mikor épp melyiknek milyen kedve volt.

Mennyire igaz, hogy szivacs ilyen korban a gyerekek agya. Az egy dolog, hogy Joseph a szülei vegyes származása révén spanyol, szlovák és német nyelven beszél, de belekezdett a magyarba is. Amikor ki akart szállni Julianna a kocsiból, azt mondta, "kiszállsz" (fura, hogy magáról E/2-ben beszél, de ez van). Joseph ezt hallván attól kedve ha ki akart szállni azt mondta "tiszász".

Na, persze Juliannára is ragadt. Amikor lépcsőzésre került sor (volt bőven az állatkertben) akkor Stephan igyekezett segíteni a gyerekeknek. Amikor segítő kezet nyújtott a fiának, egy "du nicht"-et mondott, ami a berlini akcentusban "du nis"-ként hangzik. Tehát a gyerek elhesegette apja kezeit. Ekkor Stefan Juliannának akart segíteni, aki ránézett és vigyorogva megismételte a kisfiú szavait: "du nis".

Na, ennyit a németezésről, jó szórakozást a fotókhoz!

Szavazz lent!

Vasárnap Évát és Karcsit is elcsábítottuk a babaúszó csapat közös találkozójára, ahol a babák fejlődéséről beszéltünk. Karolina miatt nem baj, ha ismét felelevenítem, hogy mikor mit illik csinálnia és ha már 2 hónaposan körbeszaladja a szobát, akkor érezzük, hogy az nem annyira normális.

A tornát Julianna nagyon élvezte, de a köztes időben míg a kicsik feküdtek, addig Őt muszáj volt lekötni öt percenként valamivel. Adri is segített ebben, nyúzta ahogy lehetett, rajta mutatott be pár gyakorlatot. A Karcsi által készített fotót látván úgy tűnik, néha atyai aggódásom elég látványos volt.

(K.)

Mogyi készítette az esküvői logónkat és tegnap előtt meglátogattuk immár Juliannával. Kicsilányunk persze alkotott, a szőlőszemeket elgurította, a teát agyoncukrozta és a cicákkal csak hosszabb idő után barátkozott meg. Kezdetben még "pá-pá"-val próbálta őket távozásra bírni, de ugye a cicák csak otthon voltak, így muszáj volt megbékélni. Ami meglepő, hogy a cicák jól bírták, hogy a kis alvó garnitúrájukat szófának nézte Julianna és onnan szemlélte az eseményeket. Persze egy szőlőn túli koketálás sem maradt el.

A fotókat Mogyi most küldte, hurrá, fel is tesszük!

Újabb nemzeti ünnep, amely okot ad az örömködésre. És mivel tudjuk, hogy az írek nem csak egyszerűen szomjasak, de szomjasan születnek, hát igyunk ma mi is egy jó Guinness-t!

Life is too short not to be Irish!

Ez pedig itten néhány fotó a táncos utánpótlásokról, amit az Irish Feet-nek ígértünk, nomeg egy kicsit elmerengünk a régmúlton, amikor mesterei lettünk a nedű csapolásának.

régmúlt: