A légcumizás technikájára talán még emlékeztek. Ma a becsúszást gyakoroltuk - még gitár nélkül...
Magától talált rá a műfajra és egyre jobban finomított rajta, hogy végül már a térd-koppanás nélkül tette magát a parkettre. Leállítani nem is lehetett, annyira élvezte a becsúszást.
A doki berendelte Ninát kontrollra. Így az első sétát közösen tette meg a család.
4 szülői kéz, két gyerek, két kocsi, egy motor.
(Csak zárójelben feljegyezzük magunknak, hogy ma hajnal 2 órakor az ablakon kitekintve a szomszéd házak teteje, a fák, a kertek, az autók mind mind tiszta friss fehér hóval voltak borítva. Reggel 7:30-kor ébredvén már csak halovány foltokat lehetett látni és lám reggel 9 órakor már semmi nyoma nem volt. Viszont mindketten emlékszünk a szép vakító hófehér hajnalra. Vajon még hányan részesültek ebben az élményben?)
A mai azért is ünnepnap volt, mert Papa itthon volt és ha már itthon volt, lehetett nyúzni és mindenféle játékba bevonni...
Ünnepi kokárdát fel!
Piknik-kellékeket bepakolni!
Kocsiba be, Skanzenba ki!
Babaúszós csapatunkkal terveztük egy délelőtt közös eltöltését a Skanzenban, ahová ma épp ingyenes volt a belépés. Cserébe viszont szinte minden zárva volt, hiszen hivatalosan április 1-jén nyitnak.
A piknik végül ténylegesen egy hintón esett meg: megettük egymás hozott süteményeit.
Vonatoztunk, Julianna ülhetett legelöl, nézhette a síneket és a közelgő tájegységeket.
Állatsímogatónál minden állattól frászt kapott: a szürkemarha konkrétan engem is lefejelt, miután megunta, hogy símogatom. A tyúkkal volt Julianna a legbátrabb, de a 3 méteres távolságot ott is tartotta. A lóhoz oda se mert menni. A malacok aranyosak voltak, de büdösek, jobb volt 10 méterről nézni őket.
A kis rackajuhok rajongói lettünk. Tündériek voltak!
A szél fújt és kevesen is voltunk, de kellemesre sikerült a délelőtt! Köszönjük Adrinak a szervezést!
Már csak két nap és újabb nemzeti ünnep...
Juliannával öröm a vásárlás. Igaz, hogy haladni nem lehet, mert mindent megnéz, de ez érthető is, hiszen minden új a számára. Az egyik áruházban viszont talált egy játékkonzolt, és azonnal tudta, hogy mi a teendő. Annyira jó volt benne, hogy egy nála idősebb kislány is mellé szegődött. Oktató játék volt, nem a Doom III., de azért nem csinálunk ebből rendszert.
Ikeában vásároltunk hasznos, összecsukható játéktartó kosarat - miután végigterrorizálta a gyerekeket az áruház játszósarkaiban. Végül itthon a kicsomagolást követően a kosár felhasználásának egy másik módját találta ki. Arról nem is beszélve, hogy az egyik kabátját fordíva vette fel - a kapucniból popsivédő lett.
Utolsó kommentek