Német kollégám, Stefan barátom családjával Budapesten járt és mivel még Fanni és Nina szobafogságban voltak, Juliannával elvittük Stefanékat az állatkertbe. Megnéztük a legfontosabbakat: Eisbar, Elefanten, Löwe, und so weiter...

Az állatsimogatóban Julianna először lelkes volt, majd amikor rájött, hogy a kiskecskék és a nagykecskék éhesek és a kaját tőlünk várják és elkeztek rajzani körülötte finoman szólva kiverte a balhét.

Pá-pá - mondta és integetett a kezével, így próbálta távol tartani az állatokat, de kevés sikerrel.

Az egyik képen még a tisztes távolból figyelik az állatok Juliannát...

A program végére persze Julianna bekérte magát Rebeka babakocsijába, majd Rebekát Juliannával szembe állítottuk. Aranyosak voltak.

Joseph, a 3,5 éves nagyfiúval Julianna együtt ült egy bérelt szekéren, amit húzni kellett. Ki be szálltak, mikor épp melyiknek milyen kedve volt.

Mennyire igaz, hogy szivacs ilyen korban a gyerekek agya. Az egy dolog, hogy Joseph a szülei vegyes származása révén spanyol, szlovák és német nyelven beszél, de belekezdett a magyarba is. Amikor ki akart szállni Julianna a kocsiból, azt mondta, "kiszállsz" (fura, hogy magáról E/2-ben beszél, de ez van). Joseph ezt hallván attól kedve ha ki akart szállni azt mondta "tiszász".

Na, persze Juliannára is ragadt. Amikor lépcsőzésre került sor (volt bőven az állatkertben) akkor Stephan igyekezett segíteni a gyerekeknek. Amikor segítő kezet nyújtott a fiának, egy "du nicht"-et mondott, ami a berlini akcentusban "du nis"-ként hangzik. Tehát a gyerek elhesegette apja kezeit. Ekkor Stefan Juliannának akart segíteni, aki ránézett és vigyorogva megismételte a kisfiú szavait: "du nis".

Na, ennyit a németezésről, jó szórakozást a fotókhoz!