Julianna ma megünnepelte harmadszor is harmadik születésnapját, bár ez nem volt tervezett szülinap. Először ugye a családi összejövetel volt, aztán a babazsúr, most pedig egy véletlennek köszönhetően az Alma Zenekar köszöntötte fel Juliannát.
Milyen szerencse, hogy az esővel dacolva elmentünk a koncertre.
Julianna nem csak a dal elején, de a végén is belopta magát AlmakoncertGáborbácsi szívébe.
Julianna mindig félt az állatoktól, legyen az bármilyen édes kis cica, vagy a legjámborabb kiskutya. Karolina viszont a legnagyobb kutyához is bátran odamegy, semmilyen félelemérzete, bizalmatlansága nincsen.
Ma viszont Juliannánál megtört a jég. Ma az állatkertben jártunk és a lányok az unokatesókkal, Domival, Zétivel és Csongival minden kecskét végigsimogattak. Karolina járt az élen, de Julianna is meglepően bátor volt.
Karolina ma először mondta ki, hogy "anya". Kb. a negyediket-ötödiket sikerült megörökíteni:
A könyv olvasása közben egyszer megakadtam, és akkor jöttem rá, hogy Julianna ugyanúgy olvassa a könyvet, mint én. Aztán elhallgattam és hagytam, hogy Ő olvasson nekem...
Utolsó kommentek