Ma igazán különleges napra ébredt a család apraja és nagyja. Alma koncert a Fő téren, majd irány a nagyszülők, ajándékozás, eszem-iszom (hiszen a vendégeskedés erről szól), fürdés a szeretetükben, mert bizony ma anyák napja volt.
Reggel bemegyek Julianna szobájába, már óbégatott egy ideje, azzal a különbséggel, hogy Ninát is vittem magammal, akinek esze ágában sem volt visszaaludni, édesapa pedig ilyenkor még csak a másik oldalára fordul. Leültünk a hintaszékbe és kellemesen ringatózva elkezdtem Juliannának mesélni, hogy mit fogunk csinálni aznap: "Julianna, ma egy különleges napunk van! Elmegyünk.... ANYÁK!.....Tessék? Mit mondasz? ANYÁK!...... Julianna, mit szeretnél mondani? ANYÁK NAPJA!" És persze vigyorgott mellé a kis huncut. Bizony, így értesültem arról a visszavonhatatlan tényről, hogy ma anyák napja van. És persze mi lehetne szebb egy édesanyának, mint szárnyait és szavait próbálgató kislánya egyszercsak közli vele, hogy ANYÁK NAPJA. Kimondhatatlan boldogság öntötte el a szívemet, mert bár gyakoroltuk néhány napja, hogy Nagyanyót és Mamit így örvenedeztethesse meg, de erre még álmomban sem gondoltam volna, hogy előzetes gyakorlás vagy rákérdezés nélkül, tisztán és érthetően közli velem ANYÁK NAPJA.
Szóval délelőtt Alma koncert a Fő téren (Nina szerencsére végigaludta a nagy zaj ellenére), aztán gyors ebéd, gyors alvás, gyors öltözés (természetesen egyformát vettek fel a csajok) majd irány Nagyanyó, ahol Istu is várt bennünket, azután a Mami örült nekünk és persze alaposan bepalacsintáztunk. Na jó, Nina még nem. A szép virágcsokor mellé egy nagyon szép ajándékkal kedveskedtünk még.
Beszéljenek a képek!
Utolsó kommentek