Julianna második Mikulás-várása az előírásoknak megfelelően történt: fenyegetés, hogy jónak kell lennie, csizma kipucolása, időben lefekvés...
Aztán eljött a pillanat, amikor a Mikulást be kellett engedni a babaszobába. Krisztián egy nagy Mikulás képet (Böbétől kapott) ragasztott a szobaajtóra. Fanni eközben az ajándékokat és a mikulás-csomagokat rejtette a függöny mögé. Amikor Fanniból már semmi nem látszott a függöny mögül, Julianna egyszercsak szemrehányóan kérdőn megszólal: "Anyaaa!?!?". Hogy mióta figyelhetett, ma sem tudjuk??
Persze mindketten odahajoltunk Hozzá, megpusziltuk és a fejét lekényszerítettük. Hajlandó is volt az alvásra, megbocsájtva, hogy felkeltettük holmi bujócskával, de ekkor hatalmas zörej közepette leesett a mikulásos kép az ajtóról. Julianna persze megint felállt az ágyban kíváncsian, mi történt. Kép megerősít, ott marad.
Sikerült ismét letetetni Julianna fejét. Szülők ki, ajtó be. Mikulásos kép megint le! A következő ragasztás már bírta.
Reggel Julianna nem tűnt meglepettnek, amikor a függöny mögötti ajándékokat nézegette, úgyhogy a Mikulás story erősen megrengett.
Olvastam egyszer egy vicces lapban, hogy azok adnak gyerekeknek ajándékba cintányért, zajos, csörgő, szirénázó játékokat, akiknek nincsen gyerekük. Hogy ezek után a nagyszülőktől miért azt kapott Julianna, amit kapott, máig nem értjük. Egy kis ízelítőként nézzétek meg a kép alatti filmet.
Napközben kinéztünk a Fő térre, ahol lehetőség volt megverekedni másokkal, hogy színpadra jutván a Mikulással találkozhasson Julianna.
Utolsó kommentek