2008. június 7-ére becsülte az orvos Julianna érkezését, de a szombati nap baba is, mama is rápihent az elmúlt 9 hónapra, így akkor csak CTG vizsgálatra mentünk. Sőt, attól kezdve minden nap reggel CTG vizsgálatra kellett menni, amíg Julianna a születés mellett nem dönt.
Vasárnap is ott voltunk a vizsgálaton. A várakozás a gépre sem volt unalmas, mert sok kismama és kispapa kis helyen megférve egymással jól elbeszélgetnek.
Fanni varásnap már étvágytalan volt, ezért már sejtettük, hogy hétfőn lesz a nagy nap. Én egy kicsit dolgoztam az este, feltételezve, hogy hétfőn már nem megyek dolgozni, amikor is Fanni olyan 22:30 körül megkért, hogy mérjük a fájások idejét. Ez nem tartott sokáig, 23:15-kor megrepedt a magzatburok, irány a kórház.
Mivel minden csomag az ajtó elé volt készítve és mivel ~200 méterre lakunk a kórháztól, nem volt nagy ügy bejutni.
Hamar kiderült, hogy van üres szoba egy hajnalban beeső ifjú szerelmes pár részére, sőt, 4 közül is választhattunk. A telefon órája szerint pontosan 00:00-kor telefonáltunk szüleinknek, hogy ha van kedvük, jöhetnek izgulni, mivel az orvos szerint a folyamat elég gyorsan és rendesen beindult - még az orvos is meglepődött.
Sajnos viszont a fájások nem jöttek elég erősen - Fanni akkor kevésbé bánta - de a szüléshez erős tolófájdalom kell, így hát Fanniba infúzióval vezettek pár tasak áttetsző folyadékot, ami olyan eredménnyel járt, hogy hálát adtam annak, aki felhívta a figyelmemet, hogy a gyűrűket vegyük le, mert akkor jobban fájt volna a kezem.
Végig Fanni mellett voltam, hiszen rengeteg feladata van egy papás szülésen a kispapának is.
Nem részletezve a vajúdási részt, a kórházba érkezésünktől számítva 7 óra 40 perc alatt megszületett Julianna.
Számomra hihetetlen volt, hogy az a baba, akiről tudtuk, hogy bent van és rúgdos, tapintottuk a könyökét, a lábát, most ott volt előttem, láttam Őt teljes valójában, hallottam a hangját. Gyönyörű élmény volt. Emlékszem, Juliannával együtt sírtam.
Egy kis törölgetés után Fanni hasára tették Juliannát, majd pár perccel később tovább törölgették és elvághattam a köldökzsinórt.
Mivel szüleink a váróteremben voltak, édesapám (aki ezúttal nagypapa lett) viszont az unokája születésénél sem tudott otthon lenni, ezért Ő "a szülőszobából" követte az eseményeket - kétszer megnyomtam a zöld gombot a telefonon és már kis is csörgött. Gyakorlatilag az első volt kettőnkön kívül, aki először hallotta Julianna hangját - igaz telefonon. Később elmondta, a felsírástól 15 percig tartotta a vonalat, mert ugye beszélni nem tudtunk. Számára is meglepetés volt, hogy így történt, furcsa volt neki, hogy az unokája sírása keltette hajnalban.
Az alábbi kisfilm hang nélküli és helyenként szándékosan f/f.
U.I.: Julianna még születése napján regisztrált az iwiw-en. Olyan okos kislány...
Utolsó kommentek