Fanni-Krisztián, Julianna&Karolina naplója

Ahogy nem is olyan régen megírtuk, Julianna komoly érdeklődést mutat a zene és a színi előadások iránt, ezért Fannival ma elmentek az Operett Színházba Musical Mesék előadásra. Az 1:15 órás műsort simán kibírta ülve és végig lenyűgözve nézte. Szép kis ruhájában indult el kora délután, kis színháztáskával, ami persze megy a ruhájához:

Közben Karolina a tegnapi első lépéseit megismételte Maminak és Papának. Jól vetődik amikor úgy dönt, hogy más közel van a célponthoz, ill. néha egyszerűbbnek találja leülni ahelyett, hogy megindulna :-)

Karolina ma Náninál megtette az első önálló lépéseit. Először hármat lépett előre, majd Náni ölébe vetette magát, aztán már öt lépést is tett. Miután hazajött, lelkesen gyakorolta Papával és Mamával is.

Felállni 2010. november 13-án állt fel, önállóan elindulni pedig ma, 2011. április 9-én.

Már alig várjuk, hogy a kertben szaladgáljanak a lányok.

Juliannáról is valamit: ma lefejelt egy dobozt. Az állával.

Előtte Kispesten Keresztnagymamájával, Gabival, Mamával és Papával egy vadiúj játszóteret fedeztek fel:

Ma megpróbáltuk a magunk módján ünnepelni márc. 15-ét. Végre Fanni is befejezte az egész hetes tanfolyamát, így együtt volt a család. Az idő is szép volt ma, hát valamit ki kellett találni, a program meg adta magát. Julianna reggel zászlót rajzolt (színezett), ami aztán annyira megtetszett Neki, hogy nemcsak, hogy délelőtt a Duna-partra kivitte és ott lobogtatta, de otthon a mesenézés közben is a kezében tartotta - mozdulatlanul.

Délután aztán kimentünk az Országházhoz és a Kossuth szoborhoz kivittük, majd a többi gyerekek által készített zászló közé szúrta. Láttunk a nagy reggel felvont zászlónál őrségváltást, aztán az Országház főbejáratánál is volt egy mókás - inkább táncos koreográfiát idéző - díszlépés-sorozat.

A délutánba még belefért egy játszótér a Szabadság téren és egy cukrászda a közelben. Karolina az egész napból kétségtelenül a hintázást élvezte a legjobban.

Este olyan gyorsan elaludtak a lányok, hogy a "hol nem volt"-ig sem jutottam el a mesélésben...

Julianna sokszor és sokféleképpen lep meg bennünket. Ma délelőtt kinéz az ablakon a kert felé, látja, ahogyan a száradó ruhákat fújja a szél. Kifelé mutatott, majd így szólt:

"VALAKI TÖFÖG A RÉTEN!"

És jó nagyokat vigyorgott mellé. Meg persze mi is!

Senkit nem láttunk, de Ő csak mondta és szó szerint röhögött.

Már megint előkerült egy doboz, ami persze nem csak játékok tárolására, de autónak is jó, ill. tökéletes eszköze annak, hogyan ugorjon egymásnak a két leányzó.

(24 órán belül muszáj volt egy második dobozt is előkeríteni.)